A tanulóim között gyakran akadnak olyanok, akik félve merik csak felolvasni a fordításaikat, fogalmazásaikat, mert attól tartanak, hogy hibát vétettek, és emiatt meg lesznek mosolyogva. Mindig elmondom, hogy nem szabad befeszülni, rágörcsölni, parázni, feszkózni, stb. stb., mert mégis, mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Az, hogy tényleg elkövet egy vicces bakit, és jöt röhögünk rajta. Ez rossz lenne??? Dehogyis, ez a legjobb, hogy tudunk nevetni magunkon! 😀
Bátorítás és kedvcsináló célzattal, elkezdtem összeszedni pár (számomra emlékezetes) félrefordítást, és bizony, ezek között vannak olyanok is, amiket én "követtem el". 😀
Az oldal garantáltan bővülni fog!!! :)
Az egyik tanulómmal azt vettük át, hogy különböző mondatrészeket hogyan tagadunk. Mondom neki, hogy önmagában a létigét a "yok"-kal (ejtsd: jokkal) tagadjuk. Mire ő: "én mindent jó okkal tagadok!" 😀
(saját baki)
Csoportos órán éppen az irányhatározókat vettük. Megkértem a tanulóimat, hogy mondják el, ki hova szeretne utazni. Erre az egyik tanulóm megszólal: "fasza!". Kérdeztem tőle, hogy "nem tetszik a feladat?", mire ő: "Dehogynem, ezért is mondtam, hogy én Marokkóba szeretnék menni". (Fas+a = Marokkó+ba) 😀
(saját baki)
Csoportos órán az egyik tanulóm örömmel mesélte, hogy a 84 nevű együttes köncertjére fog menni. Bevallom, nem ismertem ezt az együttest, nem is tudtam, hogy török együttes, így a török "84" ("seksen dört") nevét angolosan "sex and dirt"-ként értettem. Át futott az agyamon, hogy vajon milyen dalszövegeik lehetnek... 😀
(saját baki)
Annak idején még nem sok képzőt ismertem. Sőt, még annyit sem, így, mikor először hallottam, a "limonlucsáj" (limonlu çay = citromos tea) kifejezést, eltűnődtem; tudtam, hogy a limon az a citrom. De mi a tököm az a "lucsáj"? 😀
Tanulóm olvas. A következő mondat jön: "Salih ve babası salona geliyorlar". ("Salon+a" = "szalon+ba"). A tanulóm teljes magabiztossággal: "Salih és az apukája szalonnáért jönnek". 😀
(saját baki)
Tanulmányaim legelején egy török barátom azt mondta nekem, hogy "misafirler geldi bu yüzden gitmeliyim". ("Vendégek jöttek, ezért mennem kell.") Na igen, csakhogy én nem ismertem a "bu yüzden" ("ezért") szót, így megpróbáltam szó szerint lefordítani. Mivel a "yüz" szónak több jelentése is van (yüz = száz, arc, ússz), sokféle eredmény született: "erről az arcról", "ebből a százból", "ebből az úszásból", de valahogy egyikkel sem lett értelmes a mondat. 😀
Minden tanulóm lelkére kötöm, hogy nehogy Google fordítót használjon, mert csóri Gugli nincs felkészülve arra, hogy két toldalékoló nyelv között fordítson! Mára már sokat fejlődött a dolog, de még mindig csinál orbitális baromságokat. Az egyik legviccesebb az volt, amikor a későbbi anyósom e-mailbeli elköszönését így fordította: "csókol szenilis nyaláb anyád". 😀
(saját baki)
Egy történetet olvastam, amiben egy család áll a pályaudvaron. Az apa azt mondja a fiának, hogy "trene bin", vagyis "szállj fel a vonatra". Igen ám, de én akkoriban nem ismertem a felszólító módot, így számomra a "bin" csak azt jelentette, hogy "ezer". Ezt a mondatot ezért úgy fordítottam, hogy "a vonatra ezer". Hát elég talányos lett... 😀
(saját baki)
Az előző történet folytatása. Az apa megkérdi, hogy hol vannak a bőröndök, mire a fiú: "işte burada" ("tessék/íme/hát itt vannak"). Akkoriban nem ismertem az "işte" szónak az ilyen jelentését, ezért szó szerint fordítottam: İş+te (munka + helyhatározó), és ebből lett az "itt vannak munkában". Csodálkoztam is, hogy hogyan tudnak dolgozni azok a bőröndök... 😀
Vendégségben voltam Izmirben, a konyhában igyekeztem hasznossá tenni magam. A házigazda háttal állt nekem és, megkérdezte, hogy mi a "kuş üzümü" magyarul. Mondom neki, "mazsola". Mire ő döbbent arccal megfordult és rám nézett; "maşallah mı"??? Hát a "mazsola" és a "maşallah" kicsit tényleg hasonlít. 😀
(saját baki)
A török tanulmányaim hamvas őszibarack korában egyszer török teát csináltam, és megkérdeztem a házigazdát, hogy mennyi teafüvet tegyek a teáskannába. A válasz valami "pisipasi-bisibasi" volt. Efendim? - kérdeztem vissza. "Kisibasi-kisikasi". Na, ekkor szembefordultam a házigazdával, a két kezemet a vállára tettem, és kértem, hogy lassan, szótagolva mondja. "Kişi başı iki kaşık" - mondta. (Vagyis "fejenként két kanál".) Azóta is eszembe jut, akárhányszor teát főzök. 😀