Főnévi mutató névmás

Élőlényekre, tárgyakra, fogalmakra

Bu	Ez	(közvetlen közel)
Şu	Ez	(kissé távolabb)
O	Az	(távol)
Bunlar	Ezek	(közvetlen közel)
Şunlar	Ezek	(kissé távolabb)
Onlar	Azok	(távol)

- Bu ne? (Mi ez?)
- Bu bir anahtar. (Ez egy kulcs.)

- Şu ne? (Mi ez?)
- Şu bir defter. (Ez egy füzet.)

- O ne?
- O bir kalem. (Az egy toll.)

- Bunlar ne? (Mik ezek?)
- Bunlar anahtarlar. (Ezek kulcsok.)

- Şunlar ne? (Mi ez?)
- Şunlar defterler. (Ezek füzetek.)

- Onlar ne?
- Onlar kalemler. (Azok tollak.)

-Bu kim? (Ez ki?)
-Bu benim ablam. (Ez a nővérem.)

- O kim? (Ki az?)
- O bir öğretmen. (Ő egy tanár.)

- Onlar kim? (Ők kik?)
-Onlar sporcular. (Ők sportolók.)

Többes szám esetén a főnévi mutató névmás után kérdőszó egyes számban marad:
"Bunlar ne?" (Nem: "Bunlar neler?")
"Şunlar ne?" (Nem: "Şunlar neler?")
"Onlar kim?" (Nem: "Onlar kimler?")

A többes szám jele a lar/ler. A főnévi mutató névmás és a többes szám jele közé egy "n" hangot teszünk:
bunlar = bu+n+lar
şunlar = şu+n+lar
onlar = o+n+lar

Helyekre

Burası	Ez a hely	(közvetlen közel)
Şurası	Ez a hely	(kissé távolabb)
Orası	Az a hely	(távol)
Buraları	Ezek a helyek	(közvetlen közel)
Şuraları	Ezek a helyek	(kissé távolabb)
Oraları	Azok a helyek	(távol)

- Burası neresi? (Mi ez a hely?)
- Burası Kent Park. (Ez a hely a Kent Park.)

- Orası nasıl? (Milyen az a hely?)
- Orası çok güzel. (Nagyon szép az a hely.)