A B C Ç D E F G Ğ H I İ J K L M N O Ö P R S Ş T U Ü V Y Z
a b c ç d e f g ğ h ı i j k l m n o ö p r s ş t u ü v y z
a = a magyar „a” és „á” közötti rövid magánhangzó.
c = dzs
ç = cs
ğ = ún. “yumuşak g” vagyis „lágy g”, ami tulajdonképpen egy enyhe torokzárhang. Mély magánhangzó után nem ejtjük, magas magánhangzó után egy enyhe „j” hangot ejtünk. (Olyan enyhe j hang, mint a magyar „kié” szóban.)
ı = Mély “i”, a magyarban nem létezik, az angol alone, ill. teacher hangjához hasonló.
j = zs
s = sz
ş = s
y = j
Fontos hangsúlyozni, hogy a magyarban az „i” betűnek a nagy-, ill. kisalakja az” I - i”. Ezzel szemben a törökben az „i” két alakja az „İ - i”, a mély „i”-nek pedig „I - ı” Tehát pl. az Isztambul, İstanbul-ként írandó.
Az alábbi betűk (hosszú magánhangzók) már nem szerepelnek a hivatalos ábécében, de gyakran találkozni velük:
 - â (pl.: lâzım)
Î - î (pl.: tarihî)
Û – û (pl.: sükût)